Miért van az, hogy valaki szinte azonnal szerelembe esik, míg mások lassan, de egyre mélyebben kötődnek? És vajon tényleg „rosszul választunk” – vagy egyszerűen más erők működnek bennünk?
A párkapcsolatok nem csak érzelmi menedéket adnak.Tükröt tartanak elénk – és formálnak minketKét alapvető motiváció különösen erősen meghatározza, hogyan szeretünk.
Amikor a kapcsolat által többé válsz: az énkiterjesztés
Az énkiterjesztés (vagy önexpanzió) az a vágy, hogy a kapcsolataink által fejlődjünk, gazdagodjunk, többek legyünk. Ez a motiváció nem egyszerűen a partnerünk szeretetéről szól, hanem arról a vágyról, hogy az ő nézőpontjai, képességei és erőforrásai beépüljenek a saját énképünkbe.
Megismersz valakit, aki imád utazni vagy sportolni. Korábban ez távol állt tőled – de mellette kipróbálod. Aztán egyszer csak már a saját életed részévé válik. Nem csak őt szereted, hanem azt is, akivé mellette válsz. A kapcsolatot a fejlődés és a tanulás lehetőségének tekinted. Az énkiterjesztés egyfajta pszichológiai védőhálóként szolgál, mivel a partner által folyamatosan „gazdagodunk”. Ne mellesleg, azok esetében, akik magas énkiterjesztési vággyal rendelkeznek, jelentősen csökkenhet a hűtlenség esélye is, ha sikerül megtapasztalniuk a növekedést párkapcsolatukban.
Amikor maga az érzés a cél: az emofília
Ismerős az érzés, amikor már a harmadik randin azt gondolod:„Ő az!”? Majd pár hét múlva mégis eltűnik a varázs? Ez lehet az emofília működése: az a hajlam, hogy gyorsan és könnyen szerelembe essünk. Az érzelmi kötődés küszöbe itt rendkívül alacsony: kevés időre és minimális ingerre van szükségünk ahhoz, hogy átéljük a szerelem „jutalmazó” fellángolását. Itt nem feltétlenül a másik ember a lényeg. Hanem az érzés, amit kivált: a szerelem izgalma, az újdonság, a fellángolás.
Fontos hangsúlyozni, hogy az átlagon felüli emofília némi kockázattal is járhat, mivel gyakran társul fokozott impulzivitással és olyan attitűdökkel, amelyek instabilitást hozhatnak a párkapcsolatba. A magas emofília-szint gyakran összefügg a hűtlenséggyakoribb előfordulásával, mivel folyamatosan az újabb érzelmi „jutalmakat” üldözöd.
De miért is működünk így? Ki tehet róla?
Mindkét működés ugyanahhoz az agyi rendszerhez kapcsolódik, ami a jutalmakat, izgalmat és pozitív élményeket keresi. Vagyis: nem „hiba”, ha gyorsan szeretsz bele valakibe és az sem, ha mélyen, lassan kötődsz. Az, hogy kiben mekkora vágy él a gyors fellángolásra vagy a kapcsolati növekedésre, nagyrészt veleszületett, temperamentumszerű sajátosság.
A valódi kérdés nem az, hogy jól vagy rosszul szeretsz, hanem az, hogy felismered-e, mi mozgat téged és tudsz-e tudatosan választani a mintáid helyett?
Mert a szerelem nem csak megtörténik velünk. Hanem – ha figyelünk – alakítható is.