Egy kézilabdázót keményen szabálytalanul szerelnek. A játékvezető nem fúj, a játékos dühösen feláll, visszafut, labdát szerez, majd a következő támadásból gólt lő. Az edző a kispadon elégedetten bólint: „Na, végre felébredt!” Néhány perccel később ugyanez a játékos teljesen felesleges kétperces kiállítást kap.
A düh előbb mintha segített volna, aztán egyértelműen ártott. Akkor most jó vagy rossz dolog mérgesnek lenni sportolás közben?
A sportpszichológia egyik érdekes felismerése, hogy az érzelmeket nem érdemes egyszerűen pozitív és negatív kategóriákra osztani, amikor a teljesítményre gyakorolt hatásukat vizsgáljuk. Jurij Hanin sportpszichológus nevéhez fűződik az Individual Zones of Optimal Functioning (IZOF) modell, amely szerint a sportolók számára optimális érzelmi állapot egyénenként eltérhet. Van, aki nyugodtan, összeszedetten teljesít a legjobban. Másnak nagyobb érzelmi intenzitásra van szüksége. A harag vagy a feszültség bizonyos sportolóknál és helyzetekben a jó teljesítmény részét képezheti. Ez nem azt jelenti, hogy minél dühösebb valaki, annál jobb. Sokkal inkább azt, hogy az érzelem hatása függ a sportolótól, a helyzettől és attól, hogy az adott érzelem milyen viselkedést vált ki. A harag például mobilizálhat energiát. Segíthet abban, hogy a sportoló határozottabban lépjen fel, nagyobb intenzitással küzdjön, vagy gyorsabban reagáljon egy kihívásra. Ugyanakkor a túlzott düh beszűkítheti a figyelmet, impulzív döntésekhez vezethet, és rontja azokat a feladatokat, amelyek nagy pontosságot vagy türelmet igényelnek.
Egy küzdősportolónál a megfelelően irányított agresszív energia bizonyos pillanatokban hasznos lehet. Egy precíziós sportágban viszont ugyanez a felfokozott állapot könnyen megnehezítheti a finom mozgáskontrollt. De talán még ennél is fontosabb, hogy két sportoló ugyanazt a haragot teljesen másképp élheti meg. Az egyik úgy érzi, hogy az érzelem plusz energiát ad neki, a másik elveszíti a kontrollt, kapkodni kezd, és egyre több hibát követ el.
A sportpszichológiai munka célja ezért nem feltétlenül az, hogy minden kellemetlen érzelmet eltüntessünk. Sokszor hasznosabb megtanulni felismerni, hogy melyik érzelmi állapot hogyan hat a teljesítményünkre.
Érdemes például visszagondolni a legjobb versenyeinkre. Valóban teljesen nyugodtak voltunk? Vagy inkább izgatottak, feszültek, esetleg kissé dühösek?
Nem mindig az az előny, ha semmit nem érzünk, hanem az, ha az érzelmeinket nem engedjük át a kormány mögé – miközben az energiájukat fel tudjuk használni.
Foto: AI
