Ha a bántalmazás kerül szóba, a hazai adatok sajnos eléggé lesújtó képet mutatnak. A NANE 2024-es felmérése alapján Magyarországon a 18–74 év közötti nők mintegy 41%-a élt már át fizikai vagy szexuális erőszakot a partnerétől, és körülbelül minden tizedik nő számolt be arról, hogy bántalmazás közben az életét féltette. A becslések szerint több mint 275 ezer nő él jelenleg is bántalmazó kapcsolatban, miközben az esetek nagy része rejtve marad a hatóságok előtt.
A bántalmazás sokaknál rendszeresen ismétlődik: az érintettek több mint fele havonta, közel egyharmaduk hetente tapasztal erőszakot. Az áldozatok döntő többsége nő, a férfi áldozatok aránya jóval alacsonyabb. Különösen aggasztó, hogy az érintetteknek csak kis része fordul hivatalos segítséghez, és a feljelentéseknek is csupán kisebb hányada jut el a vádemelésig.
Nem sokkal jobb a helyzet, ha a gyermekkori ártalmas élmények egyik fő okozóját, a problémás alkoholhasználatot vesszük górcső alá. A WHO legutóbbi adatai alapján Magyarországon kiemelkedően magas az alkoholhasználati zavar előfordulása. A felnőtt lakosság mintegy 21%-át érinti valamilyen formában alkoholprobléma. A nemek között jelentős különbség látható: a férfiak közel 37%-a, míg a nők valamivel több mint 7%-a küzd alkoholbetegséggel. Ez azt jelenti, hogy átlagosan minden ötödik felnőttnél előfordulhat alkohollal kapcsolatos zavar, a férfiak esetében pedig akár minden harmadik érintett lehet (World Health Organization, 2019). De mi történik akkor, ha a bántalmazó valamilyen oknál fogva meghal?
A családon belüli erőszak a mai napig jelentős probléma hazánkban. A kép forrása: femina.hu/kapcsolat/nok-elleni-eroszak-megszuntetesenek-vilagnapja/
Azok, akik ismerték valódi természetét, gyakran küzdenek azzal, hogyan beszéljenek róla. Nehéz szavakat találniuk érzelmeikre és tapasztalataikra: nem akarnak hazudni az illetőről, de önmaguknak sem akarnak hazudni. Így nagyon kevés tér marad azok számára, akiket egy már elhunyt személy bántalmazott. Amikor egy bántalmazó ember meghal, az általa bántalmazott személyek nehéz és gyakran egymásnak ellentmondó érzelmek széles skálájával szembesülnek. Ez különösen igaz azokra, akiknek nem volt lehetőségük feldolgozni az elszenvedett traumát. De még azok is meglepődhetnek az érzések intenzitásán, akik azt hitték, már meggyógyultak.
Gyakori a megkönnyebbülés érzése egy bántalmazó halála után. Egyesek számára az agyuk „tudja”, hogy ez a véglegesség teljes szabadságot jelent a bántalmazó cselekedeteitől. Ám a megkönnyebbülést gyakran azonnal követi a bűntudat. Kultúránk nem igazán érti vagy fogadja el azokat a vegyes érzéseket, amelyek egy ilyen ember halálából fakadnak. Mivel azt az elvárást hordozzuk, hogy az életet mindenek felett értékelnünk kell, az olyan pozitív érzéseket, mint a megkönnyebbülés vagy akár az öröm, gyakran elutasítják, ami még inkább elszigeteli az érintetteket. Sokan a család és a társadalom részéről azt az üzenetet kapják, hogy meg kell bocsátaniuk, és hagyniuk kell az illetőt békében nyugodni. Ez nemcsak áldozathibáztatás, hanem igazságtalan teher is, amelyet a bántalmazás túlélőire helyeznek pusztán azért, mert a bántalmazó meghalt.
Amikor meghal egy olyan ember, aki ártott nekünk – legyen az családtag, partner vagy bárki más –, gyakran azt tapasztalhatjuk, hogy a kezdeti megkönnyebbülést gyorsan felváltja az emiatt érzett bűntudat és a szomorúság. Sokszor megjelenik a veszteség érzése egy soha meg nem valósult kapcsolat miatt, valamint a zavarodottság, hogy miért érzünk gyászt valaki halála miatt, aki bántott minket.
A megkönnyebbülést gyakran követi a bűntudat a bántalmazó halála esetén. A kép forrása: calm.com/blog/shame-vs-guilt
Nagyon gyakori, hogy a túlélők saját magukat hitegetik olyan kijelentésekkel, mint: „talán nem is volt olyan rossz”, „talán lehettünk volna…”, „ha csak…”, miközben visszatekintenek egy fájdalmas kapcsolatra. Amikor ilyen érzések árasztják el az érintetteket, nagyon fontos, hogy álljanak meg egy kis időre, és adjanak teret a valódi érzéseiknek. Emlékeztessék magukat tapasztalataik érvényességére. Nem tartoznak senkinek semmivel – még azzal sem, hogy letagadják a saját igazságukat.
Ha bűntudatot észlelsz magadban, emlékeztesd magad arra, hogy ez nem jelenti azt, hogy baj lenne veled, vagy hogy rosszul emlékeznél. A bűntudat természetes reakció a túlélők részéről, és sokszor már pusztán az elismerése és validálása is felszabadító lehet. A bűntudat nem érvényteleníti a tapasztalataidat. Teljesen rendben van, ha ebben az időszakban sokféle érzelmet élsz át. Nincs helyes vagy helytelen módja a gyásznak – különösen akkor, ha egy olyan ember haláláról van szó, aki ártott neked.
„Fontos, hogy ne hasonlítsd össze az érzelmeidet és a gyászodat más bántalmazási túlélőkével vagy bárki máséval. A bántalmazó halálát követő bármilyen érzés ésszerű, még akkor is, ha úgy érzed, ésszerűtlen vagy irracionális.” (Criminal Injuries Helpline, 2021)
Ha veszteség után az érzéseiddel küzdesz, és úgy érzed, támogatásra van szükséged a feldolgozáshoz, fordulj a környékeden praktizáló, engedéllyel rendelkező terapeutához.