Az 1960-as évek elején Albert Bandura pszichológus egy mára klasszikussá vált kísérletet végzett: a gyerekek azt figyelték, ahogy egy felnőtt egy felfújható Bobo-babával játszik. Az egyik csoport egy agresszív viselkedést látott: a felnőtt megütötte, rugdosta és kiabált a babával. A másik csoport békés viselkedést figyelt meg. Később, amikor a gyerekek egyedül maradtak ugyanazzal a játékkal, azok, akik korábban agressziót láttak, jóval nagyobb eséllyel viselkedtek ugyanúgy.A kísérlet fontos felismerése az volt, hogy nemcsak a közvetlen nevelés formál bennünket, hanem az is, amit nap mint nap látunk, a viselkedés úgymond ragályos. A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, amit mondunk nekik, hanem főként azt, amit előttük teszünk. Ezért szokták a szakemberek hangsúlyozni a szülők szerepét, hiába mondjuk egy gyermeknek, hogy legyen türelmes vagy kedves, ha azt látja, hogy otthon a feszültséget kiabálással, sértődéssel vagy bántó szavakkal kezeljük.És miközben ezt a kísérletet újraolvastam, azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon ez a jelenség mennyire érvényes a felnőtt kapcsolatainkra is.Nyílván egy párkapcsolat nem olyan, mint egy laboratóriumi kísérlet, és két felnőtt ember jóval összetettebb, mint egy kisgyermek, mégis nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy egymás viselkedése ránk is hat. Ha valaki egy kapcsolatban gyakran tapasztal türelmetlenséget, idővel könnyen ő maga is türelmetlenebbé válhat. Ha a viták során a másik fél gúnyolódik vagy lekezelően beszél, egy idő után azt vehetjük észre, hogy mi is hasonló hangnemben válaszolunk – még akkor is, ha korábban ez egyáltalán nem volt ránk jellemző.Ez nem azért van, mert tudatosan utánozni akarjuk a másikat, hanem mert az agyunk folyamatosan tanul abból, amit ismételten átél. Ahogy a gyerekek megfigyelés útján sajátítanak el mintákat, úgy a felnőttek is fokozatosan átvesznek kommunikációs stílusokat, konfliktuskezelési módokat vagy akár érzelmi reakciókat.És a jó hír az, hogy ez nem csak a negatív mintákra igaz. Egy olyan kapcsolatban, ahol természetes a bocsánatkérés, az odafigyelés vagy a másik elismerése, ezek a gesztusok is „fertőzővé” válhatnak. Ha valaki rendszeresen kedvességet kap, nagyobb eséllyel válik ő maga is kedvesebbé, ha biztonságban érzi magát, könnyebben nyílik meg.Talán ezért olyan fontos feltenni magunknak egy egyszerű kérdést: milyen emberré válok ebben a kapcsolatban?
Fotó:AI