Mindannyiunk számára ismerős, hogy hallottunk egy dalt, amely elsőre közömbösnek találtuk, de pár nap múlva azon kaptunk magunkat, hogy azt dúdoljuk? Vagy egy ember, aki első találkozáskor nem keltett különösebb benyomást, később mégis egyre szimpatikusabbá vált? Ezek mögött egy jól ismert pszichológiai jelenség áll: a mere exposure, vagyis a puszta kitettség hatása.Ez az elmélet szerint minél többször találkozunk valamivel, legyen az egy arc, egy márka, egy dallam vagy akár egy gondolat, annál nagyobb valószínűséggel kezdjük azt kedvelni. Az ismertség biztonságérzetet ad, csökkenti a bizonytalanságot és az agyunk számára könnyebben feldolgozhatóvá teszi az ingert.Ugyanakkor, mint sok más esetben, az éremnek van egy msik oldala is: a túl sok ismétlés nem mindig vezet nagyobb mértékű kedveléshez. Egy ponton túl ugyanaz a jelenség, amely korábban vonzóvá tett valamit, akár érdektelenséget vagy kifejezett ellenérzést is kiválthat.Robert Zajonc pszichológus, a ’60-as években kimutatta, hogy az emberek hajlamosak pozitívabban értékelni azokat az ingereket, amelyekkel többször találkoztak.Ennek különböző okai lehetnek: az ismerős dolgok kevésbé tűnnek fenyegetőnek; az agyunk gyorsabban dolgozza fel az ismert információkat, bizalomgerjesztőbb lesz. Ezért működik olyan jól a reklámipar: egy logó vagy szlogennel ha naponta többször találkozunk, egyre természetesebbnek és megbízhatóbbnak érezzük.Hasonlóan alakulnak a dolgok az emberi kapcsolatokban is: a rendszeres találkozások gyakran növelik a rokonszenvet.
Fontos tudni, hogy a megszokás nem egyenlő a szeretettel
Sokan összekeverik a megszokást a valódi kötődéssel, pedig nem ugyanaz. Előfordulhat, hogy valakit azért tartunk fontosnak, mert régóta része a mindennapjainknak, nem pedig azért, mert valóban inspirál vagy öröm vele lenni. Ez magyarázza azt, hogy miért maradnak emberek hosszú ideig rossz kapcsolatokban, miért ragaszkodunk régi szokásokhoz vagy miért választjuk gyakran ugyanazokat a termékeket.
Amikor valamiből túl sok lesz, telítődünk, vagyis erdélyiesen: „a krémest is meg lehet unni”
A pszichológiai kutatások szerint a pozitív hatás általában csak egy bizonyos ismétlésszámig növekszik, fokozódik, ami után az úgynevezett Gauss-görbe (fordított U betű) figyelhető meg: a kedvelés eléri a csúcspontját, majd fokozatosan csökken.Ha valami túl gyakran jelenik meg elveszíti különlegességét, csökken a figyelmünk, monotón lesz, végül pedig megjelenhet az unalom vagy irritáltság.Az emberek idővel hozzászoknak a pozitív élményekhez is, új telefon, új autó, új kapcsolat, új munka stb. Eleinte örömöt okoznak, „feldobnak”, minden gondolatunk körülötte forog, később azonban természetessé válnak, nem lettek rosszabbak, csak az idegrendszerünk alkalmazkodott hozzájuk.Egy hosszú párkapcsolatban a megszokás biztonságot és stabilitást teremt, ugyanakkor, ha minden nap teljesen egyforma, a kapcsolat könnyen rutinossá válhat. Ha megfigyeljük a párok elégedettségi, vagy örömszintjét, magasabb azok esetében, akik időnként új, közös élményeket keresnek: utaznak, új hobbiba kezdenek, vagy egyszerűen kilépnek a megszokott hétköznapokból.A tartós elégedettség nem a folyamatos újdonságból vagy a végtelen ismétlésből születik, hanem a kettő harmonikus váltakozásából.
Fotó: AI