Az Instagram nem felejt – Amikor a sportoló már a közönségnek teljesít

Egy fiatal labdarúgó kihagy egy óriási helyzetet. A mérkőzés véget ér, a csapat kikap, és mire a játékos az öltözőbe ér, a hibájáról készült videó már több ezer megtekintésnél jár. Néhányan viccelődnek, mások kritizálják, és akadnak olyanok is, akik személyeskedő üzeneteket küldenek. A sportoló hazamegy, lefekszik, előveszi a telefonját, és újra megnézi a jelenetet … aztán még egyszer … és még egyszer.

Régen egy rossz teljesítmény után a sportolónak elsősorban az edzője, a csapattársai és a közvetlen környezete véleményével kellett megbirkóznia. Ma egyetlen hiba pillanatok alatt több ezer ember beszédtémájává válhat.

A közösségi média így egy teljesen új pszichológiai színteret nyitott meg a sportolók életében.

Leon Festinger szociálpszichológus már 1954-ben megfogalmazta a társas összehasonlítás elméletét (Social Comparison Theory). Eszerint az emberek gyakran másokhoz viszonyítva értékelik saját képességeiket és véleményüket.

Ez a sportban természetesen mindig is jelen volt. A sportolók összehasonlították magukat csapattársaikkal, ellenfeleikkel, vagy akár saját korábbi teljesítményükkel.

A közösségi média azonban egészen más méretűvé tette ezt a folyamatot. Egy fiatal sportoló ma néhány perc alatt megnézheti, hogyan edznek a világ legjobbjai, milyen eredményeket érnek el a vele egykorú versenyzők, vagy milyen látványos sikereket posztolnak a riválisai.

Csakhogy az interneten többnyire a teljesítmény legérdekesebb pillanatai láthatók. A győzelmek, a rekordok, a tökéletesen kivitelezett mozdulatok. A sikertelen edzések, a bizonytalanság és a rossz napok sokkal ritkábban kerülnek elő. Így könnyen kialakulhat az az érzés, hogy rajtunk kívül mindenki folyamatosan fejlődik és sikert sikerre halmoz.

A másik probléma a külső értékelés egyre nagyobb szerepe. Ha egy sportoló számára a lájkok, a kommentek és a követők száma válik a siker egyik fontos mércéjévé, könnyen eltávolodhat a saját belső céljaitól. Egy idő után már nemcsak az számít, hogyan teljesített a pályán, hanem az is, hogyan fog kinézni mindez az interneten. Vajon mit írnak majd rólam? Kikerül a hibám? Mit gondolnak, ha megint nem szerzek gólt? Ezek a kérdések nem feltétlenül jelennek meg minden sportolónál, de amikor túlságosan fontossá válnak, könnyen elvonhatják a figyelmet a valóban kontrollálható dolgokról.

A közösségi média önmagában természetesen nem ellenség. Kapcsolattartásra, motivációra, önkifejezésre és akár szakmai fejlődésre is használható. A kérdés az, milyen szerepet engedünk neki az önértékelésünkben.

Egy sportoló teljesítményét nem lehet néhány másodperces videóra vagy egy kommentmező véleményére leegyszerűsíteni. A pályán hibázni a sport része. Az internet viszont hajlamos úgy tenni, mintha egyetlen hiba elmondana mindent egy emberről, pedig a két dolog között óriási különbség van.

Foto: AI