Nem ír vissza azonnal; még mindig jóban van az exével; nem szeret beszélni az
érzéseiről; túl sok időt tölt a barátaival; nem tesz ki közös képet; három nap után azt mondja,
hogy hiányzol, vagy éppen három hónap után sem mondja. Ha elég sok párkapcsolati
tartalmat fogyasztunk az interneten, egy idő után meglepően nehéz olyan embert találni, aki
ne lengetne legalább néhány vörös zászlót.
A „red flag” eredetileg hasznos metafora, hiszen vannak olyan viselkedések,
amelyekre valóban érdemes felfigyelni egy kapcsolatban. A kontroll, a fenyegetés, a
megalázás, az ismétlődő hazugság vagy az agresszió nem egyszerűen bosszantó
személyiségjegyek. A fogalom azonban mára ennél jóval tágabban használatos, és gyakran
olyan dolgokra is rákerül a címke, amelyek inkább preferenciák, különbségek vagy
hétköznapi emberi tökéletlenségek. Ennek van egy érdekes pszichológiai háttere. Nick
Haslam fogalmi kiterjedésnek nevezte azt a jelenséget, amikor eredetileg szűkebb jelentésű,
ártalomhoz kapcsolódó pszichológiai fogalmak idővel egyre szélesebb jelenségkört kezdenek
lefedni. Haslam többek között a trauma, a bántalmazás és a mentális zavar fogalmának
változását vizsgálta, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a fokozott érzékenységnek komoly
előnyei lehetnek, ugyanakkor azzal a következménnyel is járhat, hogy egyre hétköznapibb
tapasztalatokat értelmezünk a veszély és a patológia nyelvén.
A párválasztásban ugyanakkor egyáltalán nem új jelenség, hogy érzékenyebbek
vagyunk a negatív tulajdonságokra. Jonason és munkatársai több mint 6500 résztvevő
bevonásával végzett hat vizsgálatukban azt találták, hogy az emberek nemcsak azt
mérlegelik, milyen tulajdonságokat szeretnének egy partnerben, hanem azt is, melyek azok,
amelyek számukra kizáró okot jelentenek. Ráadásul a negatív tulajdonságok nagyobb súllyal
estek latba, mint amekkora előnyt a pozitívak jelentettek. Más szóval, egy komoly kizáró ok
hatása nem feltétlenül egyenlíthető ki néhány kifejezetten vonzó tulajdonsággal. Ez
önmagában teljesen érthető, a nehézség inkább abban rejlik, hogy mi számít valódi kizáró
oknak, és mi az, ami egyszerűen nem tetszik nekünk. Tegyük fel, hogy valaki ritkábban ír
üzenetet, mint amennyire a másik igényelné. Ez jelentheti azt, hogy kevéssé érdekli a
kapcsolat, de jelentheti azt is, hogy egészen más kommunikációs szokásai vannak. Ha viszont
az első héten megkapja az „érzelmileg elérhetetlen” címkét, akkor egy feltételezésből
könnyen magyarázat lesz, a magyarázatból pedig ítélet.
Ebben a saját kapcsolati tapasztalataink is szerepet játszhatnak. Overall és munkatársai
párkapcsolatokat vizsgáló kutatásukban azt találták, hogy a bizonytalan kötődés
összefügghet a partner negatív érzelmeinek torzított észlelésével, ez pedig ellenségesebb
kapcsolati reakciókhoz kapcsolódhat. Vagyis nemcsak azt érdemes vizsgálni, hogy a másik
milyen jeleket küld, hanem azt is, hogy mi milyen előzetes tapasztalatokkal próbáljuk
megfejteni ezeket a jeleket.
A red flagek nyelve azért lehet ennyire vonzó, mert rendet teremt a párkapcsolatok
bizonytalanságában. Ahelyett, hogy hosszabb ideig kellene figyelnünk egy másik emberre,
elviselnünk a kétértelműséget, vagy elfogadnunk, hogy még nem tudjuk, mit jelent egy-egy
viselkedése, gyorsan kategóriába sorolhatjuk a látottakat. Ez néha valóban megvédhet
bennünket, máskor azonban egyszerűen túl gyors választ ad egy olyan kérdésre, amelyhez
még kevés információnk van.
Talán ezért érdemes különbséget tenni aközött, ami veszélyes, ami számunkra
elfogadhatatlan, és ami egyszerűen idegesít. Mindhárom elegendő lehet ahhoz, hogy
valakivel ne akarjunk kapcsolatot, de pszichológiai értelemben mégsem ugyanazt jelentik.
Lehet, hogy valaki nem toxikus, nem nárcisztikus, és nem is red flag. Lehet, hogy egyszerűen
olyan ember, akivel nem szeretnénk együtt élni … és ehhez talán nincs is szükség
diagnózisra.
Foto: AI