Igaz történet alapján

Kedves Margitka kisasszony, késői órán születnek ezek a sorok. Az éjszaka már jó ideje ránk borult, a föld hideg és nedves, s a gyertya lángja minden apró szellőre megremeg – akárcsak a kezem. Mégis most kell írnom Önnek, mert ha nem tenném, attól tartok, a szívem súlya elviselhetetlenné válna. Ma egész nap esett. A sár bokáig ér, a csizmám átázott; az ember itt hamar elfelejti, milyen érzés száraz ruhában lenni. A lövések hol közelebbről, hol távolabbról hallatszanak, maga a föld is nyugtalan. Ilyenkor az ember óhatatlanul számot vet az életével – én pedig ilyenkor mindig Önre gondolok.

Nem túlzás ezt írnom: az Ön emléke tart bennem rendet ott, ahol körülöttem minden szétesik. Láttam fiatal és idős férfiakat, akik reggel még tréfálkoztak, az estét azonban már nem érték meg. Itt, a fronton hamar felnő az ember. Ön számomra több, mint egy kedves ismerős. Nem a fiatalságába szerettem bele, hanem abba a mélységbe, amely oly ritka ebben a korban. Abba, ahogyan hallgatni tud. Abba, ahogyan jelen van. Ahogyan csak Ön tud úgy mesélni. A huncut kacagásába. Abba, hogy Ön mellett nem többnek, hanem igazabbnak szeretném érezni magamat. Nem tudom, mit gondol rólam. Talán csak egy katona vagyok az Ön szemében, egy név a levél alján. De kérem, higgye el: számomra Ön nem a képzelet, hanem a menekülés, az iránytű – az élet maga. Amikor itt a zaj, a por és a halál elviselhetetlenné válik, s szívem összeszorul a félelemtől, eszembe jut az Ön arca, amely bennem olyan, mint egy halk ima. Nem kérek Öntől semmit. Nem kívánok ígéretet, hiszen magam sem tudok biztos jövőt ígérni. Ki tudja, meddig tart még a háború. Csupán azt szerettem volna, hogy tudja: van valahol egy férfi, aki minden körülmények között tisztelettel és gyengédséggel gondol Önre. Aki nem birtokolni akarja, hanem óvni – még ha távolról is.Ha egyszer hazatérek, és megadatik, hogy újra lássam, csak egy férfi leszek, aki túl sok mindent látott, és aki Önben értette meg, mit is jelent a béke. Ha pedig nem térnék vissza, kérem, ne hordjon miattam gyászruhát. Elég, ha néha, egy csendes pillanatban eszébe jutok. Az a legtebb, amit remélhetek. Vigyázzon magára, kedves Margitka. Őrizze meg mindig azt a belső tisztaságot, amelybe beleszerettem.

Maradok mély tisztelettel, igaz érzelemmel és változatlan hűséggel: Lajos, a katonája folyt. köv.

---

Írta: Gina
Fotó: AI